Most már leszarom

Van az a pont, amikor mindent felteszünk egy lapra. All in. Nálam ez most van. Muszáj leszarnom a világot, de főként azokat az embereket, akik nem segítenek sem a gyógyulásomban, és semmiben. 

Van a közhely vagy én nem is tudom, hogy egy őszinte barát vagy egy hamis valaki. Egy pontig igaz is, hiszen a mai társadalomban, ahol a normák már nem léteznek, és ahol az elvárásoknak létezünk, néha jó hogy ha az ember képébe mondják, hogy igenis egy ribi vagy, ha egy Soundos jegyért lefekszel bárkivel is..

Szóval az őszinteséggel nincs bajom. De van az a pont, amikor tudatlan emberek próbálnak okoskodni, és őszintén a képembe mondani, hogy nekem mi is a bajom.Persze egy ideig óráig, és évekig is tűröm ezeket az okos megjegyzéseket, de van egy pont amikor, "Igen, mert te most tinédzser vagy..." Igen, mert a mai fiatalok...", Igen mert nem kaptál eleget kiskorodban..." az ilyen gyöngyszemeket már nem tudom elviselni, és kitör a vulkán.És amikor kitör, jobb ha nincs ott senki.

Szóval gyerekként sok frusztráció halmozódott fel bennem, az ilyen okos gyökerek miatt, amit nem tudtam helyesen levezetni, és amit körülöttem mindenki látott!!!Érted ezt?!Ott van egy 13 éves gyerek, s látják mi folyik vele, és senki nem tesz semmit!!!Hagyják elfajulni a dolgokat!Érted??Mert én nem tudom felfogni..

Boldog vagyok. 10 éven át tudtam hogy nincs velem rendben valami. Éreztem. Tudtam. De senki nem hitt nekem. Senki nem segített. Csak ítélkeztek, bántottak verbálisan! De senki nem akart segíteni, senki nem tett semmit....

Boldog vagyok, mert ma már az én életem a kezemben van. Nem ítélkezhet felettem senki. Csak  a Jó Isten. Boldog vagyok, mert ma már tudom, hogy mi a bajom!Tudom, hogy nem bolond vagyok, hanem beteg. Depressziós, amit ki lehet kezelni, meg lehet gyógyulni, "beteg"vagyok, de talpon vagyok, és pozítívan állok az élethez! Nem mondogatom senkinek hogy mi a bajom, nem ürügy ez semmire, nem takargatom magam ezzel, de amikor szar napjaim vannak, akkor tudom az okát, és tudom az ellenszert is. Magamat gyógyítom. 

Senki nem volt velem a nehéz időszakjaimban, így senki nem tudja mi történt velem. Senki nem törhet felettem pálcát. Ameddig nincs elfogadás és megértés, senki nem fog megismerni.

És ameddig nincs elfogadás és nincs megértés, az emberiség nem fog fejlődni. Hanyatlani, butulni, fog, értéktelenné fog válni...ami már az ilyen hiper szuper telefonokkal, kütyükkel már el is kezdődött.